Az elévülés diadalma

Adalékok az ügyhöz

• Először azt a kérdést kellett tisztázni, hogy Gábor be tudja-e fizetni a végrehajtás során a jogosult által előlegezett költségeket, ugyanis ez feltétele a „rendkívüli” ellentmondás benyújtásának. Gábor vállalta, hogy az esetében pár tízezer forintra rúgó összeget befizeti. Így Gábornak először is fel kellett keresnie a végrehajtót, hogy teljesítse a befizetést. Ezt követően nyújthatta csak be a „rendkívüli” ellentmondást a fizetési meghagyás során eljáró közjegyzőnek, amelyhez csatolnia kellett a befizetésről szóló igazolást.
• Gábornak a végrehajtási lap kézhezvételétől számított 15 napon belül két lehetőség is a rendelkezésére állt: a „rendkívüli” ellentmondás, amivel élt is végül, illetve a kézbesítési kifogás (lévén a fizetési meghagyást nem a bejelentett lakcímére, hanem a korábbi bejelentett lakcímére kísérelték meg kézbesíteni). Azért javasoltuk a „rendkívüli” ellentmondás előterjesztését, mert biztosan tudtuk, hogy Gábor ellentmondással kíván élni, tekintettel arra, hogy elévült követelést akartak rajta behajtani. Illetve Gábor úgy nyilatkozott, hogy tudja teljesíteni a végrehajtóhoz szükséges befizetést. Ha a jogosult Gáborral szemben nem egy elévült követelést akart volna érvényesíteni, akkor a kézbesítési kifogást javasoltuk volna. Ugyanis a sikeres kézbesítési kifogás révén úgy kerül vissza az ügy a fizetési meghagyásos eljárásba, hogy az adós dönthet, hogy ellentmondással él, vagy – ha nem tudja egy összegben teljesíteni a tartozást – részletfizetési kérelemmel fordulhat a közjegyzőhöz. Részletfizetést kérelmezni az adós számára még mindig kedvezőbb lehet, mint ha a végrehajtási eljárás költségeivel terhelt követelést hajtják be rajta.
• Gábornak az egyik kérdése arra vonatkozott, hogy hogyan lehet, hogy elévült követelést hajtanak végre vele szemben. Ezzel kapcsolatban tájékoztattuk Gábort arról, hogy a követelés elévülésére az adósnak hivatkoznia kell a fizetési meghagyásos eljárásban, hivatalból az elévülést nem lehet figyelembe venni. Mivel ő nem élt ellentmondással, és nem hivatkozott az elévülésre a fizetési meghagyásos eljárás során, végrehajtási szakaszba jutott az ügy. Ott pedig a követelés elévülésére már nem lehet hivatkozni.
• Gábor másik kérdése volt, hogy miért keresik olyan cégek, amelyekkel korábban nem állt kapcsolatban. Tájékoztattuk őt arról, hogy a követelést az eredeti jogosult feltehetőleg engedményezte, azaz eladta a követeléskezelő cégnek. Utóbbi így az eredeti jogosult helyébe lépett. Ez egy teljesen legális ügylet (az engedményezés), amelyről értesítést kellett kapnia korábban. Az értesítés valószínűleg a keresztanyjához érkezett tértivevényes levélként, aki nem vehette át. Az is megtörténhetett azonban, hogy elmaradt az engedményezésről szóló szabályos értesítés. De ennek a végrehajtási szakban már nincs jelentősége, ugyanis itt már nem lehet vitatni az engedményezés jogszerűségét. Ezt a fizetési meghagyásos eljárásban, illetve az abból perré alakult eljárásban lehetett volna vitatni. Ehhez persze arra is szükség lett volna, hogy Gábor biztosat tudjon arról, hogy kapott-e értesítést az engedményezésről, és ha igen, abban mi állt.
• Tekintettel arra, hogy Gábor több követelésről is említést tett az ügyfélfogadásunkon, a jövőre nézve azt javasoltuk neki, hogy gondoskodjon arról, hogy megkapja a részére érkezett hivatalos leveleket. Ha fizetési meghagyást kap, és úgy gondolja, hogy elévült a követelés, akkor éljen ellentmondással már a fizetési meghagyásos eljárásban.