I. Elméleti alapok

5. A bírósági végrehajtás¹²

Jelen kézikönyvben a bírósági végrehajtásról lesz szó, amit a „bírósági” jelzőt elhagyva, egyszerűen „végrehajtásnak” nevezünk. Rendszertanilag fontos azonban kiemelni, hogy a bírósági végrehajtás mellett két további végrehajtási forma is létezik. Közös valamennyi végrehajtási formában, hogy a jog által kikényszeríthetőnek tartott követelés kényszerrel való érvényre juttatása a cél. A bírósági végrehajtás mellett tehát ismert még az általános közigazgatási végrehajtás és azon belül az adóvégrehajtás, valamint a közvetlen végrehajtás. A közigazgatási végrehajtást közigazgatási szervek folytatják le valamilyen közérdek érvényre juttatása érdekében. Közigazgatási végrehajtásra kerül sor például akkor, amikor az önkormányzat kötelezi a telektulajdonost az elhanyagolt, parlagfüves ingatlanjának a rendbetételére, de a tulajdonos határidőre ezt önként nem teszi meg. Az önkormányzat ilyenkor valaki mást, például egy külső céget bíz meg a munka elvégzésével, a munka költségeit pedig behajtja a telektulajdonoson. A közvetlen végrehajtást olyan szervek (tipikusan a munkáltató) végzik, amelyek nem minősülnek sem bíróságnak, sem közigazgatási szervnek. Közvetlen végrehajtás például, amikor a munkáltató az általa a munkavállaló részére korábban nyújtott előleget levonja a munkavállaló fizetéséből.

5.1. A végrehajtási eljárás szabályai

Ha az adós az önkéntes teljesítést elmulasztja, a hitelező kérheti a határozaton vagy okiraton alapuló követelésének végrehajtását. Automatikusan nem indul meg a végrehajtási eljárás, a hitelezőnek kérnie kell azt. Fontos szabály, hogy végrehajtási kérelem a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követő 10 év után nem terjeszthető elő. Ezt a közjegyzőnek hivatalból kell figyelembe vennie.

A végrehajtás során állami kényszer is alkalmazható, amely elsősorban az adós vagyona ellen irányulhat, kivételesen pedig érintheti az adós személyiségi jogait is. Az adós személye elleni kényszercselekményeket a rendőrség végzi el a végrehajtó intézkedése alapján. A rendőrség mindazt megteheti e körben, amire a rendőrségről szóló jogszabályok feljogosítják.

A végrehajtási eljárás két fő szakaszból áll: a végrehajtás elrendeléséből és a végrehajtás foganatosításából. Az elrendelési szakaszban annyi történik, hogy az arra feljogosított szerv (általában a közjegyző vagy a bíróság) állást foglal abban a kérdésben, hogy fennállnak-e a végrehajtás elrendelésének feltételei. Ha igen, kiállításra kerül egy végrehajtható okirat, és továbblép a végrehajtás a foganatosítási szakaszba. Ott a konkrét végrehajtási cselekmények, azaz a „behajtás” elvégzésére kerül sor, amelyben főszerepet a végrehajtó kap.

Az adós a végrehajtás megindulásáról általában a végrehajtótól érkezett iratból, a közjegyzőtől vagy bíróságtól érkezett iratból vagy valamilyen konkrét végrehajtási cselekményből, például a munkabérére vezetett letiltásból értesül.

A fokozatosság és arányosság elve a végrehajtási eljárásban¹³

Nem tiltja a végrehajtási törvény, hogy a végrehajtó egyszerre többféle végrehajtási intézkedést is foganatosítson. A végrehajtónak azonban be kell tartania az arányosság és fokozatosság elvét a végrehajtási eljárás során. Ez azt jelenti, hogy a követelést elsősorban az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt (egyszerűbben bankban tartott) pénzéből és munkabéréből kell végrehajtani. Ha előre látható, hogy a követelést ezekből nem lehet rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen vagyontárgya lefoglalható. A lefoglalt ingatlant viszont csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Az „előre látható” és a „viszonylag rövid” idő megfogalmazás konkrétumok nélkül nehezen behatárolható. Mindkét kategória esetében az adott ügy összes körülménye és az észszerűség szolgálhat segítségül a végrehajtónak, illetve adott esetben a bíróságnak. Az adós kifogást nyújt be a végrehajtóval szemben, ha úgy gondolja, hogy nem tartotta be a fokozatosság és arányosság követelményét a végrehajtási eljárás során. A végrehajtó elmarasztalható, ha nem tartja be az arányosság követelményét, de elmarasztalható akkor is, ha az arányosság követelményét szem előtt tartja ugyan, ám ez a végrehajtási eljárás elhúzódásához vezet.

Az eljárás időpontja, helyszíni kényszercselekmények¹⁴

A végrehajtási cselekményeket – vasárnap és munkaszüneti nap kivételével – bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni. A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós lakását és egyéb helyiségét, bármely vagyontárgyát, gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratait. A végrehajtó nem köteles erre előzetesen figyelmeztetni az adóst. Így előfordulhat, hogy az adós ilyenkor éppen nincs otthon, mert például dolgozik. Ekkor a végrehajtó a sikertelen eljárási cselekményről jegyzőkönyvet készít, amelyben felhívja az adóst a teljesítésre, és jelzi, a cselekményt megismételheti végrehajtási kényszert alkalmazva. Ha egy második helyszíni eljárás is szükségessé válik, a végrehajtó – a költségek előlegezését követően – megszervezi, hogy egy lakatos is jelen legyen, aki felnyithatja a zárat. A végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti. Előfordulhat, hogy az adós a helyszínen ellenszegül, amivel hátráltatni vagy meghiúsítani próbálja a végrehajtó intézkedését. Ebben az esetben a végrehajtó tájékoztatni köteles az adóst arról, hogy milyen következményei lehetnek az ellenszegülésnek. Ha az adós ezt követően sem hagy fel az ellenszegüléssel, akkor pedig rendőri közreműködést kérhet a végrehajtási cselekmények elvégzéséhez. Később a rendőri közreműködés költségeit is behajtják az adóson. A végrehajtó hivatalos személynek minősül a Büntető Törvénykönyv alapján. Ennek akkor lehet jelentősége, ha az ellenszegülés bűncselekményt is megvalósít.

A munkabér letiltása¹⁵

Ha az adós a végrehajtó felhívására önkéntesen nem teljesíti a követelést, a végrehajtó letiltja a munkabérét¹⁶. A letiltás egy felhívás, amelyben a végrehajtó felszólítja az adós munkáltatóját arra, hogy a követelés összegét vonja le, és fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Ez a követelések behajtására alkalmazott leggyakoribb eszköz.

A nettó jövedelemből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni. A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja a 200 ezer forintot.

A levonás során mentes – a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása kivételével – a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely nem haladja meg a mindenkori minimálbér nettó összegének 60%-át. Ez 2026-ban 128.797 forint.

Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, a mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ez azt jelenti, hogy ha az adósnak több munkahelye is van, akkor csak egy munkahely esetében érvényesülhet a mentesség, a második vagy többedik munkahelyen kapott munkabér teljes egészében levonható, amennyiben a követelés összege ezt kívánja.

A fenti szabályok valamennyi típusú jövedelem tiltására vonatkoznak. Van azonban néhány olyan jövedelemtípus is, amelyekre speciális szabályokat is bevezettek. Az első és leggyakoribb ezek közül az ún. „munkavállalói munkabér”. Ez alatt az adós munkáért kapott olyan díjazását értjük, amelyet az adós valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.

Speciális szabály, hogy a munkavállalói munkabérből csak akkor lehet 50%-ot levonni, ha több letiltás is van az adóssal szemben, vagy ha a követelés tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér vagy társadalombiztosítási ellátás. Fontos szabály még ennél a jövedelemtípusnál, hogy munkavállalói munkabérnek minősül a béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet a személyi jövedelemadó előlegének fizetési kötelezettsége terhel, így például a végkielégítés is.

Speciális szabály a nyugellátás és az egészségbiztosítási pénzbeli ellátás (például táppénz, gyermekgondozási díj, csecsemőgondozási díj vagy megváltozott munkaképességű személyek ellátása) esetén, hogy ezekből csak akkor lehet 50%-ot levonni, ha több letiltás is van az adóssal szemben, vagy ha a követelés gyermektartásdíj vagy jogalap nélkül felvett ellátás.

Speciális szabály, hogy a gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból, így a gyermekgondozást segítő ellátásból, gyermeknevelési támogatásból és családi pótlékból legfeljebb 33% vonható le. Ez is csak nagyon szűk körben lehetséges, akkor, ha a végrehajtás azért folyik, mert az adós jogalap nélkül vette fel az adott ellátást.

Speciális szabály, hogy az álláskeresők ellátásaiból (álláskeresési járadékból, nyugdíj előtti álláskeresési segélyből, keresetkiegészítésből és keresetpótló juttatásból) szintén legfeljebb 33%-ot lehet levonni, és csak akkor, ha tartásdíj vagy jogalap nélkül felvett ellátás a követelés.

Vannak a letiltás alól mentesülő juttatások is, ezeket az alábbi felsorolás tartalmazza:​

• a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, valamint a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított kárpótlási célú életjáradék;
• a települési támogatás, a rendkívüli települési támogatás, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díj, a tartós ápolást végzők időskori támogatása;
• az anyasági támogatás;
• a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka;
• az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés;
• az átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, az átmeneti jövedelemkiegészítés, a bányászok egészségkárosodási járadéka;
• a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások;
• a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék;
• az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével;
• a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés;
• a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg;
• a fogva tartott adós részére a kapcsolattartó által célzottan befizetett összeg;
• a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti családi kedvezmény nettó összege;
• a fogyatékossági támogatás.

Végrehajtás pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre (inkasszó)¹⁷

Irányulhat a végrehajtás az adós – ahogy a végrehajtási törvény fogalmaz – pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt számlájára is, egyszerűbben az adós megtakarításaira, bankszámlán lévő pénzére. A bankszámlán lévő teljes összeget nem vonhatják végrehajtás alá. A Végrehajtási törvény szerint a mindenkori minimálbér nettó összegének 60%-a teljes egészében mentes a végrehajtás alól, tehát ennyinek mindig maradnia kell a levonást követően.¹⁸ A 200 ezer Ft feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható. A 200 ezer Ft alatti összeg és a mindenkori minimálbér nettó összegének 60%-a közötti résznek pedig az 50%-a vonható végrehajtás alá. Ha a bank többet von le és utal át, mint amennyit a törvény megenged, a mentesnek minősülő összegért felelős az adósnak, és köteles részére visszatéríteni.

Amennyiben a bankszámlán lévő levonható összeg nem fedezi a teljes követelést, úgy a bank kiterjeszti a teljesítést az adós nála lévő pénzbetéteire is.

Fontos szabály, hogy ha több számlatulajdonos van, akkor a számlán kezelt pénzösszeg bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés fejében teljes összegben végrehajtás alá vonható. Ez azt jelenti, hogy ha például (nem adós) férj és (adós) feleség közös tulajdonában van a bankszámla, akkor a bank nem vizsgálja, hogy a számlán lévő összegből mekkora rész az adósé, a teljes összegre vezeti a végrehajtást. A banknak ilyenkor csupán értesítési kötelezettsége van a nem adós számlatulajdonos fél felé. A nem adós fél végrehajtási igényperben követelheti vissza az őt illető pénzösszegeket.

A bank a követelés összegét vagy annak egy részét az adós bankszámlán lévő egyenlegéből a bíróság vagy a végrehajtó utasítására fogja zárolni és kiutalni. Ha a bíróság hívja fel a bankot, akkor az adós egy ún. „átutalási végzés”, ha a végrehajtó, akkor pedig egy „hatósági átutalási megbízás” elnevezésű értesítést kap. A bíróság felhívása alapján a bank zárolja a követelés összegét az adós számláján, és ha nem kap a bíróságtól eltérő utasítást 45 napon belül, akkor kiutalja a végrehajtást kérőnek. A végrehajtó intézkedése alapján ezzel szemben a bank a követelés összegét a végrehajtói letéti számlára köteles átutalni. Ezután a végrehajtó fogja kifizetni a végrehajtást kérőnek a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül. Fontos különbség, hogy ha a végrehajtó intézkedése fedezet hiánya miatt nem, vagy csak részben vezetett eredményre, azt a végrehajtó egy alkalommal köteles hivatalból megismételni. Ezután korlátlan alkalommal megismétli, ha a végrehajtást kérő ezt kéri.

Ingóvégrehajtás

Ha előre látható, hogy a követelést a munkabér letiltásával és az adós bankszámlán kezelt pénzének elvonásával nem lehet rövidebb időn belül behajtani, az adós vagyontárgyainak, azaz ingóságainak lefoglalására, majd értékesítésére kerül sor.

Foglalás alatt helyszíni végrehajtás esetén az adós ingóságainak foglalási jegyzőkönyvben való összeírását értjük. Egyes ingóságokat a végrehajtó nem helyszíni eljárás során, hanem – jellemzően irodai jegyzőkönyv útján – nyilvántartásból foglal le. Különösen ilyen a gépjármű. A foglalással biztosítja a végrehajtó a későbbi kielégítés lehetőségét, ugyanis a foglalás elidegenítési és terhelési tilalmat eredményez. Így az adós a lefoglalt vagyontárgyait például nem adhatja el.

A végrehajtó minden olyan vagyontárgyat lefoglalhat, amely az adós birtokában vagy őrizetében van. Az adós a lakóhelyén lévő vagyontárgyak birtokosának tekinthető, hiszen az ott őrzött vagyontárgyak a hatalmában vannak. Adósi birtoklás esetén nem kell vizsgálni a tulajdonviszonyokat. Ha mégsem az adós tulajdonát képezné az általa birtokolt tárgy, akkor a tulajdonos végrehajtási igényper útján kérheti a tárgy foglalás alól való feloldását. Az adós birtokában, őrizetében lévő tárgyak akkor nem esnek foglalás alá, ha a helyszíni eljárás során a végrehajtó – külön bizonyítási eljárás nélkül – a tárgy szemrevételezésével vagy más egyértelmű módon kétséget kizáróan meg tudja állapítani, hogy az ingóság más (foglalással nem érinthető) személy tulajdonában áll. A foglalásról felvett jegyzőkönyvet az adós részére át kell adni vagy kézbesíteni kell.

Vannak olyan vagyontárgyak, amelyeket nem lehet lefoglalni, mert a törvény alapján mentesítve vannak a végrehajtás alól.¹⁹ Ezek közé tartoznak az alábbi példák:

• az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik;
• a rendszeres tanulmányok folytatásához nélkülözhetetlen eszköz;
• a szükséges ruházati cikk;
• a szükséges ágynemű;
• az adós háztartásához tartozók számának megfelelően szükséges bútor;
• a szükséges fűtő- és világító eszköz;
• az adós háztartásához nélkülözhetetlen konyhai és háztartási felszerelés;
• az adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges gyógyszer, gyógyászati és technikai segédeszköz, a mozgásában korlátozott adós gépjárműve;
• az adós háztartásához tartozó kiskorú gyermek által használt – jellegénél fogva gyermekek részére szolgáló – tárgy;
• az adós és a háztartásához tartozók részére 1 hónapra szükséges élelmiszer és 3 hónapra szükséges tüzelőanyag;
• a lábon álló, illetőleg be nem takarított termés, gyümölcs.

A végrehajtó a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét. A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte.

A lefoglalt ingóságokat, néhány kivételtől eltekintve az adós őrizetében hagyja a végrehajtó. Az adós ezeket az ingóságokat a rendeltetésüknek megfelelően és az állag sérelme nélkül használhatja is.

Az adós gépjárművére vezetett végrehajtás az alábbiak szerint alakul. A mozgásában korlátozott adós gépjárműve mentes a foglalás, így a végrehajtás alól. Az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű szintén mentes a foglalás alól. Nem értékesíthető, ha a becsértéke nem éri el motorkerékpár esetén a 150 ezer Ft-ot, személygépkocsi esetén az 1,2 millió Ft-ot, autóbusz és tehergépkocsi esetén a 3,5 millió Ft-ot, nyerges vontató esetén (szerelvénnyel együtt) az 5 millió Ft-ot.²⁰ Amennyiben a gépjármű becsértéke eléri az adott típusú gépjárműre megjelölt irányadó összeget, úgy értékesíthető árverésen. Fontos, hogy a vételárból ki kell fizetni az adósnak legalább a fent megjelölt minimum összeget. Ez a kifizetés sorrendben megelőzi a végrehajtást kérő követelését, így részére csak az adóst megillető rész (és a végrehajtási költség) kifizetése után fennmaradó vételárat lehet kifizetni. Alacsonyabb vételáron nem lehet elárverezni a gépjárművet, mint amely fedezné a végrehajtási költségeket és az adóst megillető részt.

A gépjármű lefoglalását követően a végrehajtó kezdeményezi a forgalomból való kivonást. Az adós kérelmére azonban a bíróság engedélyezheti az adós lefoglalt gépjárművének használatát az árverésig. Az engedélyt indokolhatja, ha az adósnak szüksége van a járműre, hogy eljusson a munkahelyére, üzemi, üzleti tevékenységét folytassa vagy a családtagjait szállítsa. Egyébként az adós a lefoglalt gépjárművet addig használhatja, amíg nem vonják ki a forgalomból.

Az ingóságot rendszerint árverésen értékesítik. Az árverés történhet egy fizikailag elérhető helyszínen vagy elektronikusan. Az árverezésből ki van zárva az adós, azaz nem licitálhat, nem szerezheti meg a dolgait. Az adós meghatározhatja az ingóságok árverezésének sorrendjét. Ha nem élt ezzel a jogával, az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni. Az ingóság kikiáltási ára a becsérték lesz. Ha a dolgot nem sikerül értékesíteni a kikiáltási vagy annál magasabb vételáron, 45 nap elteltével a végrehajtó a vételárat 15 napos határidőkkel fokozatosan a becsérték 1%-ára szállítja le. Ha az értékesítés így is sikertelen, az ingóságot a végrehajtó visszaadja az adósnak.