I. Elméleti alapok

2. Mi történhet egy tartozással a jogi eljárások megindítása előtt?

2.1. Az elévülés¹

Előfordulhat, hogy a hitelező sokáig nem tesz semmit, azaz nem indít eljárásokat a követelés érvényesítése érdekében. Az időmúlásnak jogi szempontból jelentősége van az adós oldalán. Elképzelhető, hogy a hitelező olyan sokáig nem tesz semmit a követelésének érvényesítése érdekében, hogy a tartozás elévül. A tartozások nem maradnak fenn örökké, egy idő után akkor sem lehet behajtani azokat, ha egyébként jogszerűen keletkeztek. Ezt biztosítja az elévülés. Ha az elévülési idő eltelik, onnantól kezdve a követelés jogi úton nem érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy az elévült követelést – ha megfelelő helyen és időben hivatkozik az adós az elévülésre – nem lehet számon kérni rajta jogi eljárásban. Azt azonban nem zárja ki az elévülés, hogy az adós önkéntesen, saját akaratából, vagy azért, mert nincs tudomása az elévülésről, teljesítse a tartozást. Ha pedig az adós az elévült követelést önként teljesíti, a már kifizetett tartozást nem lehet visszakövetelni.

Az elévülési idő általában 5 év, de vannak a főszabály alól kivételek. Például az előfizetői szerződésből eredő (tévé, mobil, internet) igények 1 év alatt évülnek el², közüzemi díjak közül a villamosenergia és a földgázellátás díját illetően a szabályozás 2023. szeptember 1-jén változott. Addig ugyanis az ilyen díjakból eredő követelések 3 év alatt évültek el, ezt követően viszont a főszabály irányadó ezekre is, azaz az 5 év. Az elévülés a követelés esedékessé válásakor veszi kezdetét. Ha a teljesítés idejét határnap megjelölésével határozták meg, a követelés ezen a napon válik esedékessé. Ha határidő megjelölésével történt a teljesítési idő meghatározása, a határidő utolsó napja lesz az esedékesség időpontja.

Az elévülési időnek megszakítás nélkül kell eltelnie. Bizonyos okokból az elévülés megszakadhat, ilyenkor az elévülési idő újraindul. Vannak az elévülést megszakító okok, amelyek ha bekövetkeznek, az elévülési idő újraindul.

Megszakítja az elévülést:

• ha a tartozást elismeri a kötelezett (a tartozás elismeréséhez az is elég, ha valaki felszólításra fizet, tehát nem kell például írásban nyilatkozni a tartozás elismeréséről);
• ha a felek egyezséget kötnek vagy megegyezéssel módosítják a kötelmet (azaz például egy részletfizetési megállapodást kötnek);
• ha a jogosult pert vagy fizetési meghagyásos eljárást indít a követelés érvényesítésére, és jogerős döntés születik.³

Az elévülést nem feladata a bíróságnak vagy más hatóságnak hivatalból észlelni. Csak akkor kötelesek figyelembe venni, ha az, akinek ez érdekében áll, bejelenti az eljárásban, hogy a követelés elévült.

Az elévülés nemcsak megszakadhat, de nyugodhat is. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra.

Példa az elévülés nyugvására

Egy magánszemély autóbalesetet szenved, és emiatt hosszú időre kórházba kerül, kómában van. A balesetet okozó sofőrrel szemben követelése van az okozott károk megtérítése miatt, de mivel eszméletlen, nem tudja érvényesíteni azt. Normál esetben a követelés 5 év alatt elévülne, de mivel nem tudja megtenni a megfelelő lépéseket a követelés érvényesítése érdekében, az elévülés nyugszik. Ha felépül, onnantól számítva még van 1 éve arra, hogy követelje a kártérítést, akkor is, ha az 5 éves elévülési idő már egyébként letelt volna.

Az alábbi táblázatban röviden összefoglaljuk a jelen kézikönyv szempontjából releváns esetekre irányadó elévülési időket. A táblázat nem teljes körű, és a kézikönyv elkészítésének idején hatályos szabályok szerinti elévülési időket tartalmazza, ha kétség támad az elévülési idő mértékével kapcsolatban, vagy a táblázatban az adott követelés nem szerepel, tájékozódni szükséges és felvilágosítást kérni!

A táblázat kis képernyőn oldalra görgethető.

2.2. Az engedményezés⁴

A hitelező megteheti, hogy eladja vagy átengedi a követelését egy másik személynek. Az eredeti hitelezőt ezt követően engedményezőnek fogják hívni. Aki megveszi vagy átveszi tőle a követelést, az lesz az új hitelező, a jog nyelvén engedményes. Gyakori, hogy a követeléseket követeléskezelő cégek veszik meg. Ilyenkor tehát az, akinek eladták a tartozást, a hitelező helyébe lép, és ő fog a továbbiakban lépéseket tenni a követelés érvényesítése érdekében.

Hogyan értesülhet az adós az engedményezésről?

Az egyik lehetőség, hogy az adóst az engedményező, azaz a korábbi hitelező értesíti. Az értesítő levélben szerepelnie kell az engedményezés tényének, és meg kell jelölni az engedményezett követelést. Az értesítésnek írásban kell megtörténnie. Annak érdekében, hogy igazolható legyen az értesítés megtörténte, valószínűleg tértivevényes levélben fog megérkezni az adóshoz az értesítés. Az értesítést követően már nincs lehetőség arra, hogy az adós és az engedményező módosítsák vagy megszüntessék a szerződést. Ha erre mégis sor kerül, a módosítás az engedményessel szemben hatálytalan, azaz nem alkalmazható. A másik fontos joghatása az értesítésnek, hogy az adós az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti, és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

A másik lehetőség, hogy az adóssal egyből az veszi fel a kapcsolatot, aki megvette a követelést. Ilyenkor az engedményes teljesítési utasítást küld. Az engedményes a teljesítési utasításhoz köteles csatolni az engedményezési okiratot, amelyet az engedményező, tehát a korábbi hitelező állított ki. Az adós ebből az okiratból győződhet meg arról, hogy a követelést tényleg megszerezte az engedményes. A teljesítési utasítás az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát tartalmazza. Az adós, miután megkapta a teljesítési utasítást, már csak az engedményesnek teljesíthet.

Az adósnak mindenképpen kapnia kell tehát egy olyan iratot (értesítés vagy engedményezési okirat), ami az engedményezőtől származik, illetve kapnia kell egy olyan iratot, ami az engedményestől származik, és szerepel benne, hogyan fizesse ki a tartozást. Amíg mindezt nem kapta meg, addig az engedményezőnek kell teljesítenie a követelést.

Jó tudni az engedményezésről

A kötelezett (adós) beleegyezése általában nem szükséges az engedményezéshez. Az engedményezett követelésnek azonosíthatónak kell lennie, tehát meg kell jelölni az értesítésben például a jogcímet, az összeget, az esedékességet. Az engedményezett követelésnek nem kell esedékesnek lennie – elég, ha a jogviszony, amelyből fakad, már létezik (pl. egy szerződést már megkötöttek a felek, és ez alapján kell majd fizetnie az adósnak). A jogosult személyéhez kötött követelések – pl. amelyek gondozási, tartási szerződés alapján állnak fenn – nem engedményezhetők. Az engedményes mindazt megteheti a követelés érvényesítése érdekében, mint az eredeti hitelező, tehát például felszólíthatja az adóst a teljesítésre, megállapodhat az adóssal részletfizetésről, jogi eljárásokat kezdeményezhet. Az adóst továbbra is megilletik mindazon jogok egy esetleges eljárás során, mint megilletik, ha az eredeti hitelezőnél marad a követelés. Így az adós tájékoztatást kérhet például a tartozás jogalapjáról (pl. szerződésről), a követelés jogosságának fennállásáról, a követeléskezelő eljárási jogosultságáról, az adósra vonatkozó egyéb adatokról, és vitathatja a követelés fennállását, összegét, követelhetőségét. Ha túlzó nyomást gyakorol az új hitelező, az adós panaszt tehet a felügyeleti szerveknél, pl. a fogyasztóvédelmi hatóságnál.

2.3. A fizetési felszólítás

A hitelező a jogi eljárások megindítása előtt felszólíthatja az adóst a fizetésre. Fizetési felszólítás sokféle módon érkezhet. Sms-ben, telefonon, e-mailben, postán feladott levélben, de akár élő szóban is fel lehet szólítani az adóst a tartozása megfizetésére.

A hitelezőnek nem kötelező felszólítani az adóst a fizetésre. Ha ezt mégis megteszi, annak a legtöbb esetben nincs jogi következménye, pusztán észszerűségi szempontok miatt kerül rá sor. Amennyiben ugyanis az adós fizet a felszólításra, úgy elkerülhetőek a követelés behajtására irányuló költségesebb jogi eljárások.

Sokáig az a szabály volt érvényben, hogy a fizetési felszólítás önmagában megszakítja az elévülést. Az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépését követően a fizetési felszólítás már nem szerepel az elévülést megszakító okok között, ahogy az fentebb, az elévülés szabályainak részletezésénél is kiderült. A régi Polgári Törvénykönyv hatálya alatt keletkezett követelések esetén azonban, ha egyéb feltételek is teljesülnek, a fizetési felszólítás jelenleg is megszakítja az elévülést. Az idő múlásával ennek a szabálynak egyre csekélyebb a jelentősége, mégis lehet néha találkozni olyan követeléssel, amely 2014. március 15-e előtt, tehát még a régi Polgári Törvénykönyv hatálya alatt keletkezett. Ezért fontosnak tartjuk összefoglalni, hogy mely feltételek együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy a fizetési felszólítás megszakítsa az elévülést:

• a követelést megalapozó tény, nyilatkozat vagy jogviszony 2014. március 15-e előtt keletkezett;
• a fizetési felszólításra írásban kerül sor, és a hitelező tudja igazolni, hogy felszólította a teljesítésre az adóst, és hogy ez pontosan milyen dátummal történt meg;
• a fizetési felszólításból az adós számára egyértelműen azonosítható a követelés.

Mit jelent az, hogy a követelés 2014. március 15-e előtt keletkezett?

Ha azt akarjuk ellenőrizni, hogy ez a feltétel teljesül-e, akkor azt kell megnéznünk, hogy mikor keletkezett a követelés alapjául szolgáló tény, jogviszony vagy jognyilatkozat, amely alapján fizetésre szólították fel az adóst. Fontos, hogy nem a fizetési határidő lejártának napja számít, hanem például a szerződés megkötésének a napja. Ennek a dátumnak kell 2014. március 15. napja előttinek lenni.

Hogyan igazolható a fizetési felszólítás írásbelisége és a közlés ideje?

Az írásbeliség és a közlés idejének igazolhatósága érdekében a hitelezők általában tértivevényes levélben küldik meg a fizetési felszólítást az adós részére. A tértivevényes levél három dolgot is képes hitelesen igazolni: (1) a feladás időpontját, (2) magát a közlést (tehát, hogy megkapta a címzett a levelet) (3) és az átvétel időpontját.

Mikor azonosítható az adós számára a fizetési felszólításból a követelés?

A fizetési felszólításnak legalább azt kell tartalmaznia, hogy a követelés min alapul, mikor jött létre és mekkora összegű, ahhoz, hogy az adós számára azonosítható legyen.